2016. június 12., vasárnap

Ki itt a legnagyobb? [R3]

   Következő nap, reggel Chris kopogtatott az ajtón. Lily már felöltözve várta, hogy jöjjön, és amikor kinyitotta Chrisnek az ajtót, már el is indultak. Csak az anyukája nem hagyta ilyen hamar elmenni.
  - Lily! Nem muszáj máris menni, egy kicsit még ehetnél!
  - Anya, mondtam, hogy nem vagyok éhes! - mondta az ajtóban toporgó Lily.
  - Jó, de legalább vinnél magaddal még valamit!
  - Nem kell, anya!
  - Jó, értem, nincs rám szükség. Menjetek csak.
  - Köszi. - mosolygott Lily.
  - Óvatosan! Semmi homok a városban, értetted?
  - Igen. Érthető.
   Mikor a zsákutcába értek Chris megszólal.
  - Próbáld meg kinyitni az ajtót.
  - De ... én azt nem tudom.
  - Dehogynem! Csak az erődet kell használnod! Úgy ahogy én csináltam tegnap, emlékszel?
  - Igen. Jó, megpróbálom. - és Lily a kezét a falra tette. Arra koncentrált, hogy ugyan úgy csinálja mint Chris. És szépen lassan fekete homok úszott ki a tenyere alól, ami utána felvette az ajtó alakját. Ekkor az ajtó kinyílt.
  - Na, megy ez neked! - mondta Chris, és beljebb lépett. Lily csodálkozott, hogy ment neki. Aztán ő is belépett.
  - Lám, lám! Valami olyan nyitotta az ajtót, ami még eddig soha! - állt fel az asztaltól egy nagyon magas, vöröses hajú, kék szemű férfi, mint valami igazgató - Chris megtalálta a legerősebbet mind közül. Legalábbis, feltételezem.
  - Lily Evans vagyok ...
  - Tudom, kedves, tudom. Tudunk rólad szinte mindent. 14 éves vagy, homok átkú, az iker testvéreddel és az anyáddal élsz Riverside-on, apád elmenekült a házatokból mert véletlen neki adtad az erődet, és most egy háborút forral az eredeti átkozottak ellen. Sajnos muszáj hogy tudjunk rólad mindent, de legalább a mesélést megúsztad, nem igaz?
  - De. - mondta halkan, és a férfi hátra tette kezeit.
  - Gondolom, most hülyének nézel, de akkor én is el mondom ki vagyok. Darren vagyok, 34 éves, és én alapítottam ezt a titkos búvóhelyet az itteni átkozottaknak. Füstátkú vagyok, csak úgy mint Ben. Ugyan ott voltunk, amikor a sugárral szembe találkoztunk. A ház lángolt, és mi tele szívtuk magunkat füsttel. Chris elesett és a tűzben égett. Ekkor mind megmenekültünk. És te hogy kerültél a tengerpartra?
  - Hát ... látom tényleg mindent tudtok. Családi veszekedés volt, és én el futottam otthonról. Hirtelen nagy vihar lett, és én kicsi voltam, és elestem a nagy szélben. A számba, orromba, még a fülembe is homok került. Épp a megfulladás szélén álltam, amikor a sugár megtalált engem. És innen gondolom sejtitek.
  - Igen. Nem tudom, tudod e, hogy valószínűleg te vagy a legfiatalabb, és a legerősebb az összes átkozott közül. De szeretnék ebben biztos lenni. Gond lenne neked, ha tesztelnénk mekkora valójában az erőd? - ekkor Lily körülnézett. Az asztalnál ült az összes átkozott, és a választ várva figyelték őt.
  - Nem. Nem lenne az.
  - Remek! Na, úgy érzem indulhatunk is. - Lily Chrisre nézett. Chris megvárta amíg a többiek elindulnak Darren után.
  - Most meg hova mennek? - kérdezte Lily Christől.
  - A gyakorló terembe.
  - Itt olyan is van?
  - Nem pont itt, hanem szemben az épülettel. Átmegyünk az utcán. Azaz az utca alatt.
  - Ne már! - csodálkozott Lily.
  - Király, mi? - nevetett Chris.
   A ház végén volt egy szoba, ami tele volt szellőzőkkel, és fölé voltak írva helyek.
  - Hát - mondta Darren - Itt vannak az utak. Csak meg kell keresni azt hogy - pásztázott a szellőzők között - Gyár épület! - mutatott rá az egyik szellőzőre - Menjünk. - és ekkor egymás után bement mindenki, Ben mint valami füst felhő, Bonie oda vissza pattogó villámként cikázott.
  - Nagyszerű - mormogott Nate - Ezt az egyet utálom.
  - Miért? - kérdezte Lily.
  - Mert egy füst felhő kényelmesen elsuhog. Én csak úgy tudok itt menni, mint egy elefánt a porcelán boltban.
  - Én még ki sem próbáltam, szóval ...
  - Had lássam hogy mennél! Kíváncsi vagyok! - mosolygott Nate.
  - Hát jó. - Lily csak koncentrált, aztán egyszer csak szétporladt, és a földön egy kupac fekete homokként lehetett látni. Felfutott a falon, és szinte befolyt a szellőzőbe.
  - Szép!
   Így átmentek a Gyár épületbe, ami teljesen üres volt, senki nem használta már évek óta. De gyakorló helynek tökéletesen nagy volt.
  - Szóval! Több lépése van a tesztnek. Az első: Készítünk célokat, füstből, tűzből, vízből és kőből. Az a lényeg, hogy lássuk, hány lövéssel tudod őket megsemmisíteni. Első a füst. - erre Darren egy füstgolyót csinált. Lily a kezét a füst golyó Felé emelte, és egyet rálőtt. A füst golyó azonnal megszűnt. - Nem rossz. Most jön a víz. Shane! - erre Shane előlépdelt, és koncentrált, hogy egy vízgolyót alkosson - Te aztán kijöttél a gyakorlatból! - Amikor készen állt, Lily ugyan azt tette, és egy lövéssel sikerült neki - Na, most jön a bukta. A tűzgolyót nehéz kiiktatni egy lövéssel. Ha ez lenne a célod, azt tanácsolom, hogy egy kicsit nagyobbal lődd meg, és akkor talán menni, fog, de ehhez is nagynak kell lennie az - eközben Lily  "eloltotta" a tüzet - erődnek. - mindenki elámult a látottakon - Na! Az utolsó a kő. Nate!
  - Azonnal! - és egy szikla darabot csinált. Lily ehhez össze tette a kezeit, és lassan széthúzta. Ezzel egy nagy homok labdát csinált. Felemelte, és mintha kidobózott volna, a sziklára dobta. A szikla kis darabokra esett szét. Mindenki kezeit a szeme elé tette a szétrepülő szikladarabok miatt. - Ezt hogyan ... - mondta tátott szájjal Nate.
  - Ez eddig hibátlan. Jön a második lépés: menekülés. Ha valaki kerget téged, arra törekedj, hogy a személy mögé kerülj. Ehhez először Amandát kérném segítségül. Ő tűzátkú, és nagyon fürge, szóval csak figyelj.
   Lily és Amanda közel álltak egymáshoz. Mikor elindult az egész Lily először csak futott, és amikor Amanda elég közel volt, egyszer csak eltűnt. Mintha kétfelé szakadt volna, és a szél elfújta volna. Amanda összezavarodott, és körbe nézett, hogy hol lehet. Ekkor Lily mögötte visszaváltozott, és megkötözte.
  - Tökéletes. Na most egy olyanra váltunk, ami jobban hasonlít rád. A füst hasonló trükköket tud használni mint te. Ben, akarod, vagy én menjek?
  - Tiéd a pálya. - nevetett Ben.
  - Rendben. Bonie, te indítasz.
   Ekkor Lily ugyan azt csinálta mint előbb. Darren mögötte füstként száguldott. Mikor már majdnem elkapta Lilyt, ő keresztül ment rajta. Ekkor Darren visszaváltozott, és letérdelt a földre.
  - Jézusom! Én ... nem így gondoltam! - mondta ijedten Lily. Mindenki Darren felé ment.
  - Nyugi, jól vagyok, semmi bajom! - mentegetőzött Darren.
  - Biztos? Sajnálom, nem volt szándékos ...
  - Tényleg nincs bajom, csak ... én ilyet még nem láttam. - erre a válaszra Lily csodálkozva nézett Darrenre - Te aztán sokat gyakorolhattál.
  -  Hát, minden nap ...
  - Szerintem nem is kell tovább firtatni a második lépést. - állt fel - Térjünk át a harmadikra. - nevetett.
  - Rendben. - közben Darren visszavette a tipikus beállását.
  - A harmadik: lopakodás. A lényege, hogy a bizonyos ember ne vegye észre hol vagy, és eközben ejtsd csapdába.
  - Értem.
  - Mondjuk ... Fidel! - erre előlépett egy alacsony, barna hajú, barna szemű fiú - Fidel vízátkú, és jók a reflexei. Na, megfelel?
  - Persze. - nevetett Lily.
   Fidel becsukta a szemét pár másodpercre, amíg Lily elbújt. Fidel forgolódott körbe-körbe, közben Lily homokként a földön lopakodott. Szépen lassan közeledett Fidelhez, és amikor már elég közel volt, a lábait és a kezeit összekötötte.
  - Nagyon jó. Negyedik lépés: reflex. Mi elbújunk, és lövünk rád. Neked meg kell magadat védeni a csapások ellen.
   Lily megvárta amíg mindenki elrejtőzött, majd várta a lövéseket. Egyszer csak azt látta, hogy egy tűzgolyó repül felé. Az alkarját előre tartotta, és egy pajzsot alkotott elé. Egy vizlövésre rálőtt, a füst meg körbe vette őt, és ehhez homokká vált, és arrébb ment, mintha a szél fújta volna el. Egy nagy szikladarabot látott közeledni, így egy gömb alakú pajzsot csinált maga köré. A kő darabok ismét szétrepültek.
  - Azt hiszem meglennénk a négyes lépéssel is. Most jön az utolsó. Egy saját trükk. A legjobbat mutasd be. A bemutatottak alapján nem lehet rossz. - mosolygott Darren.
  - Hát jó, lenne egy, amit a testvéremmel találtunk ki. - Lily hátrébb lépett, aztán el kezdett futni. Futás közben ugrott egyet, és ekkor homokká vált. A homok repült egy ideig, utána átalakult egy négy lábú, denevér szárnyas sárkánnyá, aminek sárgán világított a szeme. Mindenki tátott szájjal nézte, hogy mit csinál Lily. Két lábra állt, és széttárta szárnyait. Felugrott, és el kezdett repülni. Egy kört repült, majd leszállt a többiek előtt. Végigtekintett a tátott szájú átkozottakon. Ez után visszaváltozott. - Mi van?
  - Hogy mi van? - nézte Nate Lilyt nagy szemekkel - Az, hogy ilyet még soha, senki nem látott!
  - Szerintem mindenki úgy véli, hogy hiba nélkül átmentél a teszten. - mondta Darren - Számítunk rád később!
  - Köszönöm. - mondta Lily szerényen.
  - Nekem most mennem kell, de ti nyugodtan maradjatok ünnepelni. - mondta, és nyugodtan elindult a szellőző felé.
  - Jééééééééééj! - kiáltott Chris - Bennt vagy Lily!
  - Hol? - kérdezte vissza Lily nevetve.
  - A csapatunkban! Jajj, ne mond, hogy nem akarod!
  - De, akarom.
  - Na, ez a beszéd, be is mutatom a többi embert! Ma már megismerhetted Amandát. Tűzátkú mint én. Sajna. - erre Amanda kinyújtotta a nyelvét - Még Fidellel találkoztál, és gondolom tudod, hogy vízátkú. Itt van Jan, villámátkú. Dana kőátkú. Ray tűzátkú, és Helen vízátkú. Így meg van mindenki.
   Visszamentek a házhoz, és beszélgettek a nagy asztalnál.
  - Szóval egy teljesen más kontinensről jönnek. - magyarázta Dana - Hihetetlen! Apád eddig el tudott menni?
  - Ezek szerint. Én sem gondoltam volna. - válaszolta Lily.
  - Gondoltál már az ide költözésre?
  - Hát, még nem nagyon ... Nem tudom, hogy elhozzam-e ide a tesómat és az anyukámat ...
  - Örökre nem kell itt maradnod, de ha részt veszel a háborúban, akkor pár napra muszáj lesz.
  - Ja ... Majd lesz ami lesz. És a távoliak mikor támadnak?
  - Nem tudjuk pontosan. Valószínűleg jövő héten valamikor.
  - Ezt honnan lehet tudni?
  - Amikor nemrég megtámadtak minket, az egyik olyasmit mondott, hogy jövő héten mind meghaltok.
  - És ti nem féltek?
  - Nem nagyon. Hiába vannak sokan, mi itt mind ... mesterek vagyunk. - nevetett Dana - Nem lesz nehéz ügy.
  - És ti meg ölitek őket?
  - A nagyon gyengéket nem, de a vezéreket muszáj. A gyengéket csak azért tartjuk életben, hogy az emberek szemében mi legyünk a jók. De alapból nekünk az a szabályunk, hogy vedd el annak az életét, aki elvenné a tiédet. Persze ez csak két átkozott között igaz. Egy átlagos ember nem tudna minket megölni.
  - Értem. És hogyan sikerült annyi embernek odaadni az erejüket?
  - Gondolom, ahogy te adtad apádnak.
  - Ezt meg kockáztatták?
  - Akár. Az ottani átkozottak bármire képesek.
   Később Lily Bennel beszélgetett.
  - Szóval neked milyen tüneteid vannak teliholdkor? - kérdezte Ben. Lily nagy szemekkel nézett Benre, próbálta megérteni azt amit kérdezett.
  - Attól tartok nem értem. - nevetett szerényen Lily.
  - Neked nem szoktak teliholdkor, este ilyen ... erővel kapcsolatos tüneteid lenni?
  - Hát néha esténként szokott, csak nem tudtam, hogy az teliholdkor van.
  - Én olyankor füstöt lélegzek ki.
  - Erre nem gondoltam volna.
  - De ez szinte mindenkinél máshogy van. Köztünk három vízátkú van, és náluk sem ugyan olyan. Shanenek nagyon sokat kell innia. Olyankor meg tud inni egy este 5-6 liter vizet. Fidel 5-6 liter vizet köp ki. De szerencsétlennek nem ám egybe az összeset. Kis részenként. Helen arra szokott felébredni, hogy az ágya teljesen vizes.
  - Az durva! És a többiek?
  - Chris szó szerint lángra lobban. Ő azokon az estéken nem is alszik.
  -  És mit csinál, hogy ne égessen el mindent maga körül?
  - Van egy szoba, amit ezekre csináltunk. Kicsit úgy néz ki, mint egy cella, vagy egy dili szoba. - nevetett Ben.
  - És például Nate?
  - Kővé dermed. Vagyis nem mint a mesékben, de nem tud megmozdulni. És olyan szilárd lesz, mint a kő.
  - És Dana? Ő is kőátkú, nem?
  - De. Ő neki telihold előtt hányingere van. És este kőhányó lesz. Ennek nevezzük. Amandát meg sárkánynak.
  - Mert ő meg tűzhányó, vagy mi? - nevetett Lily.
  - Igen, pontosan. - e hallatán Lily Benre nézett.
  - Én ezt csak viccből mondtam.
  - Tudom. - röhögött Ben - Csak közben igaz.
  - Ne már! - csodálkozott Lily.
  - De de! Egy szobába vannak összezárva Chrissel, és akkor veszekednek a legtöbbet. Még e miatt sem lehet akkor aludni. Nem mintha tudna is valaki ilyenkor ...
  - És Darren?
  - Ő velem ellentétes. Ő neki füstöt kell szívnia, vagy úgy érzi, hogy megfullad. Ezért ő együtt szokott lenni Chrissel és Amandával. Mint én. Ja, és Raynek meg tűzbe kell feküdnie. Szóval segítjük egymást ilyenkor.
  - És a villámátkúak?
  - Bonie amihez hozzáér, azt megrázza. Jannel egy külön szobájuk van. Ha Jan hozzáért valamihez, az meg őt rázza meg. Nem tudjuk miért van ez.
  - Akkor a meteornak köze van a holdhoz.
  - Biztos! Már csak te vagy, neked nem tudom a tüneteidet.
  - Én teleköpök egy óriás vödröt fekete homokkal. Én sem alszok azokon az estéken.
   Lily hamarosan hazament, és elmesélte mind azt ami történt. Testvérének nagyon tetszett, anyja örült, hogy új barátokra lelt, és őt nem érdekelte, hogy ők a város kitagadottai voltak.

2015. augusztus 11., kedd

Az élet folytatódik ... [R2]

   Lily éppen a híreket nézte, amikor megszakították az adást. Közvetítették, hogy a világ másik feléről átkozottak érkeztek. Sokkal több mint itt. Szóval a turista átkozottak nem békével jöttek, hanem azzal, hogy megtalálják a legnagyobb mestert, vagy ilyesmi. Röviden mindenkit ki akarnak nyírni. Még a rendes embereket is, és a csapattársaikat is.
   Amikor ezt hallotta, hirtelen végig futott benne a gondolat, hogy milyen lenne, ha az apja haza jönne. De ekkor a közvetítésnek még nem volt vége.
   Azt is mondták, hogy az egyik átkozott üzenetet hagyott egy másiknak. Mutatták, hogy egy hatalmas ház üres oldalára tűzzel oda lett írva: Homok lány, beszélnünk kell! Chris.
   Megdobbant Lily szíve. Valószínűleg rá értette. Biztos ez?
   Elkezdett ordibálni a testvérének. És ő száguldott le a lépcsőn, hogy lássa mi a helyzet.
  - Fill, nagy baj van. Nem fedhetem fel magam! Mit akarnak?
  - Hát ... - túrt a szőkés barna hajába Fill -  gondolom, pont a háború miatt akar veled beszélni.
  - De elkapnak minket ...
  - Ha megmentitek a várost, biztos megkegyelmeznek.
  - Azt mondod?
  - Azt.
  - Jó. - ült le aggódva Lily a fotelba - És hogyan találkozzak vele? Nem mondott semmit, hogy mikor, hol.
  - Majd elintézi. De lehet, hogy vissza kéne jelezned, és akkor felkeres.
  - Jó, ötlet. És ha jelzést ugyan oda írom az jó? Mert akkor biztos látja.
  - Tökéletes. Este kéne menni. Erre jó a fekete homok. Este nem lehet látni.
   Így is tettek. Este elmentek a városba, és visszaüzentek. Lily csak ráírt az égésnyomra egy OK-t.
   Következő nap, délután egy 20 év körüli srác kopogtatott az ajtójukon. Deszkás cipő volt rajta, egy farmer gatya, felül fekete trikó és piros, kockás ing. Haja fekete, arcvonásai erősek, és szögletesek voltak. Lily anyja nyitotta az ajtót. Tudta a történteket, de arra ő sem számított, hogy a fiú tudja hol lakik Lily.
  - Jó napot! Chris vagyok, tűzátkú. Lilyt keresem.
  - Nem gondoltam volna, hogy házhoz jössz. - nevette el magát az anyuka - Fáradj beljebb.
  - Köszönöm, de inkább négy szem közt beszélnék Lilyvel.
  - Óh, tudjuk a történteket, szinte mindenről tudunk. Nyugodtan megbeszélhetitek itt bent.
  - Hát akkor rendben.
  - Csak két perc. - fordult az anyuka a lépcső felé, és elkezdett kiabálni - Lily! Chris itt van.
  - Mi?! - hallatszott az emeletről a kiáltás, és utána dübörgés, ahogy Lily futott. A lépcsőről lefelé jövet Lily a pulcsiját vette fel - Helló! - köszönt lihegve - Ezek szerint megkaptad a választ.
  - Meg bizony. - nevetett Chris - Bocs, ha zavarok, de igen fontos.
  - Nem, semmi baj. Ülj csak le. - és hárman leültek az asztalhoz. Közben Fill is elő került a szobájából. - Ő itt Fill az ikertestvérem. Fill, ez itt Chris. - fordult Lily Fill felé.
  - Heló, tűzátkú vagyok.
  - Hallottam rólad. - mondta Fill.
  - Gondolom, már mind tudok arról, ami történni fog.
  - Igen sejtjük. - sóhajtott Lily.
  - Ezt nem tudjuk megelőzni. Már megsebesítettek néhányat a csapatunkból, de még nem ölték meg őket. Még nem.
  - Ők képesek lennének arra?
  - Igen. És téged azért kerestelek, mert neked igen nagy erőd lehet. - erre Lily a székén hátra dőlt.
  - Ezt honnan gondolod?
  - Van egy vezérük a távoliaknak. Ő is homokátkú, csak úgy mint te. Fekete homok. - az egész család felnézett. Lily remegni kezdett. Hogy az apja lenne az? Ő a vezér, a saját lánya ellen?
  - Férfi? - kérdezte Lily remegő hangon.
  - Igen. Innen menekült el, és kint alakított egy bandát, ahova elért a sugár még kilenc évvel ezelőtt. - Lily majdnem leeset a székről, csak úgy mint az anyja vagy a testvére - Valami baj van? Ismertétek?
  - Ő az apám. - mondta halkan. Chris csak nézett Lilyre, majd ő is hátra dőlt székben.
  - Szóval te adtad neki az erőt.
  - Én nem akartam. Csupán újra élesztettem, én nem akartak megátkozni ... - Sírta el magát Lily.
  - Nem baj! Nem a te hibád! - vigasztalta Fill - Rendbe jön.
  - Nem hiszem, hogy ez rendbe tud jönni. - mondta Lily az asztal szélét bámulva, aztán letörölte könnyeit és a kissé elszomorodott Chrisre nézett - Folytasd ...
  - Nagyon erős, és rajtunk kívül más nem ölhetné meg, csak te.
  - Értem ... - mondta orrhangon Lily, és az asztalon dobolt az ujjaival - Szóval meg kell ölnöm.
  - Pontosan.
  - Csak én tudom. - nézett Chris szemeibe. Erre Chris egy kis ideig csöndben maradt, és Lily könnyes szemeit nézte, aztán lesütötte szemeit.
  - Igen ... - motyogta. Lily csak gondolkozott, és úgy 3 percig meg sem szólalt. Ez után felállt és elindult a szobájába. Amint beért, az ágyára borult és sírni kezdett. Csak sírt, vagy tíz percig, amíg a testvére be nem ment a szobába.
  - Hé, Lily - ült mellé Fill és megfogta a vállát - Chris azt tanácsolja ezt felejtsd el, inkább menj vele, had mutassa meg az átkozottak titkos házát. Ez jó neked? - Lily szipogott egy párat, majd bólogatott. - Ez az én tesóm. - nevetett Fill.
   Lily össze szedte magát, és felvett egy rendes ruhát. Az úton Chris és Lily beszélgettek.
  - Amúgy honnan tudtad hol lakok? - kérdezte Lily.
  - Minden átkozott tudja. Amikor kerestek valakit a ti házatokban, tudtuk hogy téged. Az OVE csak annyit tudott, hogy egy homokátkú személyt kell találniuk. Azt hitték az apád az. De mi tudtuk, hogy te még mindig ott vagy ahol lenned kell.
  - És ti nem lepleztetek le.
  - Miért tettük volna? Nekünk e napig az volt a feladatunk, hogy ne kelljen az OVE utasításaira hallgatnunk. Mert ha elkapnak, akkor ez lesz.
  - Nem meg akartak minket ölni?
  - De, csak rá jöttek, hogy ők erre nem képesek. A géppuskákkal, még bombákkal sem tudnának minket megölni. De erre csak azután jöttek rá, hogy apádat meglőtték.
  - Szóval ha hamarabb veszik észre, apámnak semmi baja nem lenne ... - gondolkozott el Lily - De akkor hogy akarnak minket elkapni?
  - Éppen dolgoznak rajta. Ez egy kicsi szünidőt jelent nekünk, és ezt a háborút addig le kéne pörgetni.
  - Értem. - Lily csak ekkor vette észre, hogy egy zsákutcában vannak. Csak egy nagy fal van előttük - És innen hogyan tovább?
  - Csak figyelj - tette a kezét a falra Chris - és tanulj. - nevette el magát. A kezétől egy kis tűz indult el. Egyre nagyobb lett, és addig nőtt, amíg egy ajtó alakra nem formálódott. Ekkor a tűz elaludt, és az ajtó kinyílt - Köszöntelek az átkok világában. Először sötét helynek tűnik, de meg fogod kedvelni.
   Ahogy Lily belépett, úgy 30 embert látott, de annak a fele se volt átkozott. A falakra rajzolva voltak dolgok, villámmal, tűzzel és egyéb fényes dolgokkal. Ez adta a fényt a helynek. Egy nagy előtérben voltak, onnan indul négy folyosó ami tele van szobákkal.
  - Hány átkozott lakik itt?
  - Csupán 12. Veled együtt 13 lenne.
  - Aha. És akkor mi ez a sok ember?
  - Az átkozottak családtagjai, barátai.
  - De több átkozott van a környéken, mint 13, nem?
  - De. Csak ők ugyan úgy rejtőzködtek mint te.
  - És jönnek csatázni?
  - Nem. Ők csak annyit tanultak, hogy hogyan rejtsék el az átkukat.
  - És akkor mennyien lennénk?
  - Összesen 17-en.
  - Az nem sok.
  - Bizony nem az. De így is erősebbek vagyunk a távoliaknál. - erre Lily értetlenül nézett.
  - Mert ...?
  - Mert hiába vannak sokan, a legtöbbnek csak két hete van meg az ereje. Mi 13-an, mind már 9 éve ismerjük az erőnket. És hiába tanulják a távoliak, a tapasztalat még mindig többet ér. Apád sem olyan régi mester.
  - Két éve van meg neki.
  - Te neked 7 év előnyöd van. Nem de?
  - De ... - gondolkozott.
  - Inkább váltsunk témát. Ezernyi dolgot szeretnék neked megmutatni. - a tér közepén egy nagy asztal volt, arra felé mentek - Itt szoktunk kajálni. Nagyobb ünnepeknél együtt, de hétköznap csak külön-külön eszünk. - ekkor néhányan akik az asztalnál ültek, köszöntek Chrisnek, és megbámulták Lily, ezért kicsit megilletődött - És most jönnek az emberek. - közeledtek az asztalnál ülő emberekhez - Itt van Bonie, villámátkú és Benjamin, Ben füstátkú.
  - Szia! - mosolygott Bonie.
  - Hellóka! - röhögött Ben.
  - Igen, Ben egy kicsit ... - gondolkozott Chris - szórakozott.
  - Ne kiabáld el!
  - Nem tettem! - nevetett Chris - Mellesleg hol vannak a többiek?
  - Ben szerint matematikailag tökéletesen szétszóródtak az épületben. - magyarázta Bonie.
  - Kösz a magyarázatot, Ben. - Chris elindult az első folyosón - Szóval - nézett Lilyre - a 12-ből már ismersz hármat. Hátra van kilenc. Nézzünk be ide. - állt meg az egyik ajtónál, és bekopogtatott - Nate, itt vagy? Bemutatnám a homok lányt. - erre az ajtó kinyílt.
  - Szóval megtaláltad. - mondta máris Nate, a szőkésbarna hajú, zöld szemű viszonylag magas fiú - Szia! Nate vagyok, kőátkú. Ezek szerint te vagy a híres neves Lily. A Fekete Homok, mi?
  - Hát ... - mondta szerényen Lily - úgy hallottam ennek szólítanak.
  - Örülnék, ha nekem is ilyen becenevem lenne.
  - Még lehet. - mondta Chris - De mi most egy kicsit sietésben vagyunk, és még 8 embert be kell mutatnom.
  - Ja, jó. Akkor menjetek csak.
  - Ja, amúgy nem tudod hol lehet Shane?
  - De. Legutóbb a szobájában láttam. Itt már csak Bonie és Ben van, a többiek meg valahova elmentek.
  - Jókor ... Mindegy. Még Shanet meglátogatjuk, ha egyáltalán itt van.
   Az első folyosóból máris áttértek a negyedikhez. Ott a közepe felé egy ajtó elé álltak.
  - Figyelj Lily. - fordult Chris Lily felé - Shanenek bonyolult háttér sztoria van. Ha bármikor a mély beszélgetéshez kerültök, próbáld meg ... hát olyan ... semleges beszélgetéssé alakítani. Nem szereti, ha a családjáról kell beszélnie. Csak akkor mondja el másnak, ha már megbízik abban a személyben. Ez a jel nála. De valószínűleg jól kijöttök majd. Kedveli a titokzatos személyiségeket. Hisz ő is az. - és Chris bekopogott - Shane! Hoztam egy kis erősítést. - ekkor zörgést lehetett hallani az ajtó mögül, mintha a kulcsot forgatná el a zárban. Ekkor kinyitotta az ajtót. Shane arcán a vidámságnak nyoma sem volt. Hófehér volt a bőre, haja inkább szőke mint barna. Szeme sötétbarna volt.
  - Sziasztok. - nézett Shane Chrisre, majd Lilyre - Szia. Godolom te Lily vagy.
  - Igen. Én lennék az.
  - Örülök. Én Shane vagyok. Vízátkú, bár egy ideje nem használom.
  - Értem. Én sem vagyok nagy rajongója az erőmnek, de ha már meg van ...
  - Na, és milyen az átkok háza?
  - Eddig jó! Nagyon otthonos.
  - Ha gondolod, ide költözhetsz a családoddal.
  - Hát ... ha ez is lesz, kellene még egy kis idő. - ekkor Shane Chrisre pillantott.
  - Ha meg gondolnád magad, csak szólj. - mondta Shane barátságosan.
  - Köszönöm. - mosolyodott el Lily.
  - Na, de nem tudod e, - szólalt meg Chris - hogy hova a fenébe tűntek a többiek?
  - Csak annyit tudok, hogy a városba mentek. - mondta Shane - de Bonie, Ben és Nate itt vannak.
  - Velük már találkoztunk.
  - Várjatok egy kicsit, hátha megjönnek. Már egy ideje úgy is oda vannak, szóval nemsokára haza kéne jönniük.
  - Tudod az náluk mit jelent.
  - Tudom, tudom. De próbálkozzatok.
   Így tettek. Ők is az asztalhoz telepedtek. Mivel Bonie még ott volt, Lily egy kicsit vele beszélgetett.
  - Szóval a tesóddal titokban gyakoroltatok. - mondta Bonie.
  - Igen. - bólogatott Lily.
  - 9 éven át.
  - Hát ... ja, mondhatjuk.
  - Hmm ... - dőlt hátra a székében Bonie - Kívácsi lennék rá, mit tudsz. Azt hallottam, hogy a fekete homokkal bármit meg lehet valósítani.
  - Nem tudom, más átkozottal még sosem találkoztam.
  - Nem? - csodálkozott Bonie.
  - Nem.
  - Bonie ... - nézett Chris Boniera - 9 évet lakott Riverside-on. Ott észre sem vették, hogy a pusztáson valaki repül. Ne csodálkozz. Már bocsi Lily.
  - Semmi baj, igazad van.
  - Szóval ez az első, hogy más átkozottal találkozol? - kérdezte Bonie.
  - Igen.
   Eközben Chris telefonon beszélt a többiekkel.
  - Haló ... Amanda! - szólt bele Chris.
  - Haló, Chris! - szólt vissza Amanda.
  - Hol vagytok?
  - Hiányzunk?
  - Nem igazán, de itt van az új lány.
  - MI?! Hogy most? Ott?
  - Igen. Most. Itt.
  - Basszus, azt mondtad holnap mész!
  - Az a holnap ma van, te okos!
  - Hát, azt hiszem estig nem érünk haza ...
  - Ne akard, hogy dühös legyek.
  - Jó, bocs, annyira zavar, hogy nem tudok estig hazaérni?
  - Nem az zavar, hanem az, hogy van egy oka, hogy nem tudsz, és valószínűleg nem fogok örülni neki!
  - Akkor el sem mondom!
  - Kérlek, ne tedd! - erre a válaszra Amanda lecsapta a telefont. Chris dühösen rakta le mobilját az asztalra. Lily és Bonie értetlenül nézték Christ - Bocs. Csak ma nem tudlak bemutatni néhány embernek.
  - Nem baj. Legalább az ideköltözést egy kicsit átgondolhatom addig.
  - Jó. Haza kísérjelek?
  - Ha most rendes lennék, mondanám, hogy nem kell, csak az ide út kicsit zavaros volt nekem ... - erre Chris nevetett.
  - Rendben. Na, induljunk.
   Út közben Chris a maradék emberről beszélt.
  - Hét embert fogsz holnap megismerni. - számolta össze - Vagy holnap után. - nevetett.
  - Jó volt ez a nap. - mosolygott Lily.
  - Örülök neki. - mondta kedvesen Chris - Nem akarlak felzaklatni de - ...nézett le - nagy baj neked az amit apáddal kéne tenned?
  - Hát ... még nem is beszéltem vele azóta, szóval nem tudom ...
  - Az erő, és az ember között egy harc van. Ez a harc hamar lezajlik.Csak a körülmények a fontosak. Amikor te megkaptad az erőt, ott voltak a szüleid, a testvéred. Megtanultad, hogyan kell az erődet visszafogni, vagy parancsolni neki. Így te irányítottad az erőt. De apádnál ez nem így volt. Ő rémülten elmenekült az othonából, és gondolom egy ideig egyedül volt. Ilyenkor nehéz az erődön uralkodni. És ilyenkor ő kihasználja az alkalmat, hogy átvegye az irányítást tőled. Apádnál megtette. Az apád, nem az apádként gondolkozik. Az ereje irányítja, és apád eltűnt. Az erő azt akarja, hogy nagyobb legyen. És apádat eszközként használja ehhez. - mondta szomorúan - Nem akarlak lehangolni, de már sosem lehet az aki volt. Ezt meg kell jegyezned. Ne kegyelmezz meg neki, mert ő az apád. Ő nem az. Ő mostantól az ellenséged, mert az emberek, az átkozottak, és a te fejedet is akarja. Érted? - Lily figyelmesen hallgatta. Szomorúan, de bólogatott.
   Chris elkísérte Lily, és utána hazament. Lily elmesélte otthon, hogy mi volt. Este az ágyában nem sírt a történtek miatt. Inkább arra koncentrált, hogy Chris szavait erősen az eszébe vésse. Hogy képes legyen megtenni azt, amit meg kell neki.

2015. augusztus 3., hétfő

Kezdetek [R1]

   5 éves koromban, egy meteor csapódott a földhöz. Nem volt nagy, de az az erő amit magával hordozott, annál inkább. Szétrobbanásakor sugárzás kezdődött, ami elől csak úgy lehetett megmenekülni, ha a föld alá rejtőzöl. Viszont akik kint maradtak nem élték túl. Kivéve pár embert.
   Én a tengerparton keveregtem, amikor a közelembe ért. Nagy szelet csapott amivel a homok beterítette az egész testemet, ezzel részlegesen megvédet. De a sugárzással is találkoztam, ezért pár óráig a homokban feküdtem, míg rám nem találtak. Bevittek egy kórházba ahol megállapították, hogy a földrengés és az egyéb dolgok okozta sérüléseim megszűntek, de alkalomadtán ha köhögök homokot köpök ki. Az orvosok nem értették, hogyha elért a sugárzás, akkor még hogyan élek?
   A homok és a sugár összedolgozott. Ez az egyik olyan elem, ami ellen állhat a sugárzásnak. De engem csak úgy tudott megvédeni, hogy egy részemmé vált. Így a homok lett a védelmezőm. És az átkom is egyben.
   Nem én voltam egyedül aki hasonlóan élte túl. A környéken van még akit éppen a tűz égetett amikor a sugárzással találkozott, volt akit éppen megrázott az áram, aki fuldoklott a vízben, vagy aki tele szívta a tüdejét füsttel. Én majdnem a homokba fulladtam bele, és végül az mentett meg.
   De csak most jön miért átok: ez a pár ember különleges dolgokra volt képes. Mind megtanulták használni azt ami részükké vált. Ők segítették újra alkotni a szétesett dolgokat. Az egész várost, majdnem egy országot. De az erejük túl nagynak bizonyult. Az emberek féltek tőlük, mert a megmentés ereje mellet az ölés erejét találták bennük. Kitagadták őket, kialakítottak egy konkrét védelmi egyesületet ellenük. És ő nekik menekülniük kellett.
   De én nekem nem. Én elrejtőztem a szüleimmel és a fiú ikertestvéremmel. Egy vidéki házba menekültünk, ahol nem találtak rám. Az erőmet nem tudtam irányítani, és emiatt párszor veszélybe került a családom is. Próbáltam nem törődni vele, de képtelen voltam. Ekkor testvérem azt mondta, hogy a helyett, hogy elfelejteném, próbáljam meg irányítani. Hogy így tudnám őket a legegyszerűbben megvédeni. Igaza lett.
   Minden nap kijártunk a tisztásra gyakorolni, új dolgokat felfedezni az erőmmel kapcsolatban. Így ment ez 12 éves koromig. Akkor történt a baj.
   Az a bizonyos védelmi egyesület megtudta hol rejtőzök, és minden olyan embert mint én meg akartak ölni, így velem sem tettek volna mást. Fegyverrel törtek ránk, és csak én lettem volna képes megvédeni a családomat. Ennek ellenére apámat eltalálták, és meghalt. Épp hogy csak meghalt, amikor oda értem hozzá, és próbáltam feléleszteni az erőmmel. És sikerült. Felfedeztem egy új dolgot az erőmmel kapcsolatban amikor láttam hogy apám is ugyan olyan lett mint én; átkozott. Megkapta az erőt tőlem. Az enyém nem veszett el de apámnak adtam belőle. A Védelmisek látták ahogy apám az új ereje ellen harcol, így őt próbálták elkapni. El kellet menekülnie, hogy ne sodorjon minket bajba. Mert mi ketten nem haltunk volna bele, egy lövésbe se. De anyám és a testvérem igen.
  Az OVE (Országos Védelmi Egyesület) azt hitte apám az átkozott. Én már tudtam az erőmet irányítani, és nem vették észre, hogy én is átkozott vagyok. Békén hagytak minket, hogy az ember akit kerestek elment. De az az ember két évik nem jött vissza. És mi csak vártuk őt. A testvéremmel továbbra is kijártunk a pusztásra. Még annak ellenére is, hogy anya megtiltotta. De mást nem tudtunk csinálni. Mind ketten magántanulók voltunk, szabadidőnkben csak ehhez volt kedvünk. Így közel kilenc éven keresztül gyakoroltam az erőm irányítását. Profi lettem, szinte bármire képes voltam. Csak szabad nem lehettem.
   Szívesen találkoznék más átkozottal. Hogy lássam neki hogy alakultak a dolgok az erejével. Valószínűleg így mutatkoznék be neki:
   Lily Evans vagyok, 14 éves magántanuló egy rejtett helyen a testvéremmel és az anyámmal. Profi vagyok átkozottságban, a homok mentette meg az életem. Valamiért a homok ami bennem van, fekete, ezért az emberek csak Fekete Homoknak neveznek.