Kezdetek [R1]

   5 éves koromban, egy meteor csapódott a földhöz. Nem volt nagy, de az az erő amit magával hordozott, annál inkább. Szétrobbanásakor sugárzás kezdődött, ami elől csak úgy lehetett megmenekülni, ha a föld alá rejtőzöl. Viszont akik kint maradtak nem élték túl. Kivéve pár embert.

   Én a tengerparton keveregtem, amikor a közelembe ért. Nagy szelet csapott amivel a homok beterítette az egész testemet, ezzel részlegesen megvédet. De a sugárzással is találkoztam, ezért pár óráig a homokban feküdtem, míg rám nem találtak. Bevittek egy kórházba ahol megállapították, hogy a földrengés és az egyéb dolgok okozta sérüléseim megszűntek, de alkalomadtán ha köhögök homokot köpök ki. Az orvosok nem értették, hogyha elért a sugárzás, akkor még hogyan élek?

   A homok és a sugár összedolgozott. Ez az egyik olyan elem, ami ellen állhat a sugárzásnak. De engem csak úgy tudott megvédeni, hogy egy részemmé vált. Így a homok lett a védelmezőm. És az átkom is egyben.

   Nem én voltam egyedül aki hasonlóan élte túl. A környéken van még akit éppen a tűz égetett amikor a sugárzással találkozott, volt akit éppen megrázott az áram, aki fuldoklott a vízben, vagy aki tele szívta a tüdejét füsttel. Én majdnem a homokba fulladtam bele, és végül az mentett meg.

   De csak most jön miért átok: ez a pár ember különleges dolgokra volt képes. Mind megtanulták használni azt ami részükké vált. Ők segítették újra alkotni a szétesett dolgokat. Az egész várost, majdnem egy országot. De az erejük túl nagynak bizonyult. Az emberek féltek tőlük, mert a megmentés ereje mellet az ölés erejét találták bennük. Kitagadták őket, kialakítottak egy konkrét védelmi egyesületet ellenük. És ő nekik menekülniük kellett.

   De én nekem nem. Én elrejtőztem a szüleimmel és a fiú ikertestvéremmel. Egy vidéki házba menekültünk, ahol nem találtak rám. Az erőmet nem tudtam irányítani, és emiatt párszor veszélybe került a családom is. Próbáltam nem törődni vele, de képtelen voltam. Ekkor testvérem azt mondta, hogy a helyett, hogy elfelejteném, próbáljam meg irányítani. Hogy így tudnám őket a legegyszerűbben megvédeni. Igaza lett.

   Minden nap kijártunk a tisztásra gyakorolni, új dolgokat felfedezni az erőmmel kapcsolatban. Így ment ez 12 éves koromig. Akkor történt a baj.

   Az a bizonyos védelmi egyesület megtudta hol rejtőzök, és minden olyan embert mint én meg akartak ölni, így velem sem tettek volna mást. Fegyverrel törtek ránk, és csak én lettem volna képes megvédeni a családomat. Ennek ellenére apámat eltalálták, és meghalt. Épp hogy csak meghalt, amikor oda értem hozzá, és próbáltam feléleszteni az erőmmel. És sikerült. Felfedeztem egy új dolgot az erőmmel kapcsolatban amikor láttam hogy apám is ugyan olyan lett mint én; átkozott. Megkapta az erőt tőlem. Az enyém nem veszett el de apámnak adtam belőle. A Védelmisek látták ahogy apám az új ereje ellen harcol, így őt próbálták elkapni. El kellet menekülnie, hogy ne sodorjon minket bajba. Mert mi ketten nem haltunk volna bele, egy lövésbe se. De anyám és a testvérem igen.

  Az OVE (Országos Védelmi Egyesület) azt hitte apám az átkozott. Én már tudtam az erőmet irányítani, és nem vették észre, hogy én is átkozott vagyok. Békén hagytak minket, hogy az ember akit kerestek elment. De az az ember két évik nem jött vissza. És mi csak vártuk őt. A testvéremmel továbbra is kijártunk a pusztásra. Még annak ellenére is, hogy anya megtiltotta. De mást nem tudtunk csinálni. Mind ketten magántanulók voltunk, szabadidőnkben csak ehhez volt kedvünk. Így közel kilenc éven keresztül gyakoroltam az erőm irányítását. Profi lettem, szinte bármire képes voltam. Csak szabad nem lehettem.
   Szívesen találkoznék más átkozottal. Hogy lássam neki hogy alakultak a dolgok az erejével. Valószínűleg így mutatkoznék be neki:
   Lily Evans vagyok, 14 éves magántanuló egy rejtett helyen a testvéremmel és az anyámmal. Profi vagyok átkozottságban, a homok mentette meg az életem. Valamiért a homok ami bennem van, fekete, ezért az emberek csak Fekete Homoknak neveznek.